A 26-os osztag – ludwigsburgi látogatás 2016
Április 17-én indult útnak a 15 Corvinos diák, mint minden évben. Az úti cél? Hát mi más, mint Ludwigsburg! Farkas Irina tanárnő vállalta a csapatot, mint mindig, és idén Éles Gergely tanár úr segített minket kordában tartani.
Vasárnap hajnalban indultunk a testvériskolánkhoz Németországba. Egy egész napot töltöttünk a „Barbie” buszban, de megérte. Este hétkor már mindenki a szobájában pakolt.
Másnap kezdődött a sok kaland. Az iskolában egy rövid köszöntő után meglátogattuk a különböző autószerelő és egyéb műhelyeket. Tudniillik, a Carl-Schaefer-Schule egy gimnázium és műszaki szakközépiskola egyben. A műhelyek a legkorszerűbb technikával vannak felszerelve, a szaktanárok elmagyarázták mi micsoda. Mintha kínaiul beszéltek volna, de legalább megpróbálták. Nagyon kedvesek voltak.
Ezek után a programokat szervező német tanárok, Frau Steimle és Herr Müller, tartottak nekünk egy nagyon látványos kémia-fizika bemutatót, egy olyan kémia teremben, mint amilyeneket az amerikai filmekben lehet látni. A következő programpont azon német diákok megismerése volt, akik majd tiszteletüket teszik ősszel nálunk, Budapesten. Csapatokat alkottunk és kezdődhetett a csapatmunka. Összeállítottunk egy-egy kérdéssort Urlaub (nyaralás) és más témában, majd ebéd után kitöltettük az utca embereivel. Ez tökéletes alkalom volt a német nyelv gyakorlására, még én is nekirugaszkodtam. Egy kis shoppingolás után visszatértünk a szállásra és eltettük magunkat másnapra.
Reggeli után mentünk a suliba és a német barátainkkal kiértékeltük az előző napot, amit egy ppt-ben is megörökítettünk. Délután következett az, amire már kilencedikes korom óta vágytam. Az egyik műhelyben megragadtuk a szerszámokat és elkészítettük a hírhedt rézrózsákat.
Szerdán hivatalosak voltunk a járásközpontba, ahol felhúzták a magyar zászlót a tiszteletünkre. Ebéd után ellátogattunk Marbachba, Schiller szülőfalujába. Gyönyörű kis falu, igazi német vonásokkal.
Annak ellenére, hogy egész nap talpon voltunk, a tanárnő elrángatott minket vacsora után a Monrepos kastélyhoz. Mivel csak rendezvényekre nyitják ki, a „kertjében” sétálgattunk, élveztük a természetet.
Csütörtökön órákat látogattunk, egy németet és egy angolt. Az előbbin játszottunk, az utóbbin csak figyeltünk. Elég fárasztó volt két dupla órát végig ülni, de az angolt nagyon élveztem, főleg azért, mert értettem, hogy mit beszélnek. J
Délután bejártuk a hatalmas ludwigsburgi kastélyt, és hazafele megnéztünk egy zsilipet. Én még nem láttam zsilipet soha, szóval számomra ez is érdekes volt.
Pénteken a Porsche múzeum várt ránk, ahol kitűnően el lehet ütni az időt, nem számít fiú vagy-e vagy lány, kicsi vagy nagy. Itt mindenki visszavedlik kisgyerekbe. Mindezek ellenére a búcsúest volt a nap fénypontja, sok kajával és mókával. Előadtuk a projektet, az előre begyakorolt darabokat, beszélgettünk, nevettünk.
Másnap a Mercedes múzeum volt soron, meg egy stuttgarti városnézés, no meg a Kaufland. Ez az ottani Tesco. Betankoltunk a hazaútra.
És lőn vasárnap. A hét fénypontja, eddigi életem legszebb napja. Egész álló nap a Tripsdrill vidámparkban rohangáltunk fel-alá. Félelmeinket legyőzve felültünk mindenre, egymás után legalább tízszer. Előnyünkre vált, hogy elkezdett szakadni a hó, így a németek hazamentek, és miénk volt az egész park. Egyetlen dolog volt, amit nem tudtunk megszokni: a horrorfilmbe illő viaszbábuk. A hideg rázott tőlük. Mozogtak és beszéltek. Nagyon para volt.
25-én, hétfőn indultunk haza, amit kifejezetten bántam. Csodálatos volt ez az egy hét, sosem fogom elfelejteni. Életem legjobb döntése volt, megragadni ezt a lehetőséget. Tegyétek ezt Ti is, (leendő) Corvinosok.
Képeket láthatsz a suli facebook oldalán: . Ne habozz kattints!
Koós Nikolett, 12. c.
