Sarudi tábor

Sarudi alkotótábor

Egy kézműves-kreatív tábor hallatán mindegyikünk talán valami másra gondol. Elmondom, mire gondolhattunk vissza mi, az idei sarudi táborról hazatérve. Először is mindarra, amit a bőröndünkben hoztunk haza, de odafele még nem volt nálunk: pólók, tolltartók, mobiltartók és üvegtányérok, mind saját elképzeléseink szerint festve. Bőr tárgyak, mint szíjak, szütyők minitől a nagyobb méretekig és karkötők – nem csak bőr, hanem fonott és gyöngy is. Kínálókosarak, színes nemezgolyók, zsugorkák és fafaragványok. Ki ajándékként, ki ajándéknak, vagy csak magának.
Másrészről az emlékekre, a jól (és rosszul) sikerült képekre, a nagyszerű társaságra, a nappali-éjszakai beszélgetésekre és a jó hangulatra, aminek tetőpontjában kipattant a felismerés: nem csak kreatív tábor volt, hanem nyelvi, környezetvédő és egyben szennyező, fotós, állatvédő, elsősegély, sport, olvasó, hagyományőrző, fantasy, túlélő, vadász és gyűjtögető, kutyás (boxeres), bontó és építő, humor, főző, strandoló és még sorolhatnánk valamennyien…
Biztos vagyok benne hogy valami ezek közül felkeltette az érdeklődésedet. Ha a kreálmányaink, várunk téged is a majdani kiállításon a könyvtárban, de ha az élményeket is keresed, vagy magad is alkotnál, gyere velünk jövőre te is!

Nagy Márton Donát 13.c

A képek megtekintéséhez kattints ide.

Sarud 2012 (volt) 10. c

Ismét eljött a nyár, s mi, a frissen végzett 10. c osztály és vezéreink, Boros Tamás és Mester Béla tanár urak útnak indultunk. Június végén mentünk, sátorostól-biciklistől Sarudra, az iskola üdülőjébe.

Idén ? az egy évvel ezelőttiekkel ellentétben ? tikkasztó meleg várt minket. (Bár azt hozá kell tennem, hogy amikor megérkeztünk, még szemerkélt az eső.) Én hálás voltam a jó időért, mivel ennek köszönhetően rengeteget jártunk a közeli strandra. A víz kellemesen meleg volt, csak a sulymokra kellett ügyelnünk, bár ezt sem kerülhette el mindenki?

Az első napok egyikén eltekertünk Poroszlóra, ahol nemrégiben nyílt meg az Ökocentrum, amely bemutatja az ottani élővilágot. Sokat eveztünk, s az egyik napra kenutúrát is szerveztünk Poroszlóra. Hajnali négykor keltünk, amiért eléggé morcos voltam, de a felkelő nap, a nádas, a madárvilág látványa kárpótolt.

Egy nappal később elbicikliztünk Abádszalókra is, hogy ne csak karra ?gyúrjunk? Az ottani strandon is elidőztünk, s csak utána indultunk vissza. Akkor már kevésbé tett boldoggá a tűző nap és a 40 fok…Vacsorát mi főztünk magunknak a tanár urak vezénylésével és segítségével, többnyire bográcsban.

Nagyon jól éreztem/éreztük magam/magunkat, emlékezetes mozzanata volt a nyárnak ez a tábor!

 

Kovács Panni

10. c

A képek megtekintéséhez kattints ide.

2012

Akik idén részt vettek ebben a táborban azok biztos hogy sokáig emlegetni fogják az ott szerzett emlékekkel együtt.  De kezdjük az elején!
Tavaly nyáron, amikor én még nem voltam a Corvin tanulója, oda járó diákok már akkor is ajánlották ezt a tábort. Így mikor felvételt nyertem az iskolába, már tudtam, hogy a nyáron ellátogatok Sarudra.
Mikor már túl voltunk egy hosszú és nehéz éven, tudtuk, hogy pár nap, itt a tábor, így nagyon izgatottak voltunk.  18-án reggel a suli előtt volt a találkozó, és onnan indultunk el a tanár úr autójával, illetve egy kisbusszal, ami a bicikliket szállította. Pár óra utazás után, teljesen elgémberedve végre kiszállhattunk az autóból és felfedezhettük a terepet.  Miután alaposan szemügyre vettük a táborhelyet, elővettük a sátrakat, és felállítottuk őket egy szimpatikus helyre. Innentől kezdetét vette az egy hetes tábori élet.


Minden napunk fárasztó volt, de ugyanakkor élményekkel teli. A biciklitúra egy nap sem maradhatott el, rengeteg km-t letekertünk minden egyes túra alkalmával. Viszont volt, hogy a biciklit félre tettük és kenuba szálltunk. Tapasztaltuk, hogy közel sem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik. A napfelkeltében gyönyörű volt evezni, de mindannyian megörültünk, amikor talaj volt a lábunk alatt.


Amikor nem úton voltunk, akkor is mindig volt elfoglaltságunk. Naponta egyszer összeültünk, és volt egy közös német illetve angol óránk, így a nyáron is fejleszthettük a nyelvtudásunkat.
Az ebédről általában a fiúk gondoskodtak, hiszen volt érzékük a főzéshez. Persze a reggeli és a vacsora sem maradhatott el, reggelente Ági néni gondoskodott arról, hogy ne üres hassal induljunk útnak. A túrákra finom szendvicseket kaptunk, amit egy-egy pihenő alkalmával elmajszoltunk.
A fáradság kipihenéseképpen sokat mentünk strandra, ahol mindenki kedvére pancsolhatott, napozhatott. Igazi felüdülés volt egy hosszú túra után lepihenni és hűsölni kicsit. Le is barnult mindenki rendesen, hiszen jó időt fogtunk ki és végig sütött a nap.
Hamar elment az az egy hét, és azon kaptuk magunkat, hogy csomagolunk a hazaútra. Persze mindenki szeretett már volna picit belefeküdni otthon a kényelmes ágyába, de fájó szívvel hagytuk ott Sarudot. Felejthetetlen élmény marad a számunkra és ezúttal is szeretnénk megköszönni Soltész Ágnes tanárnőnek és Markovics László tanár úrnak, hogy ilyen szép emlékeket szereztek nekünk. Jövőre is feltétlen visszamegyünk, hogy újabb élményekkel gazdagodjunk.

2011

Sziasztok! A remekül sikerült nyelvi tábor videóját  ITT  nézhetitek meg.     Markovics László

2010

Nos, Én ott voltam, így könnyen el tudom mesélni, hogy mi érdekes történt a táborban.

Megérkeztünk, körülbelül 3 zenehallgatással és alvással teli, Volán buszon töltött óra után. Kiszálltunk és egyöntetűen elkezdtünk háborogni, hogy meleg van. Maga a tábor messze volt, és ezt a távolságot sajnálatos módon gyalogosan kellett megtennünk. Átszeltük a falut. Sátrat vertünk, kipakoltunk, ettünk valamit és lefeküdtünk aludni. A többi napból már inkább csak szemezgetnék élményeket. Íme:

Kötelező jellegű biciklitúra. Igen, hoztunk bicikliket magunkkal, amelyeket egy teherautó segítségével juttattunk a célterületre. Szóval a biciklitúra, mivel, a tanár úr szereti a Geo-Cashing-et”. Ez alapjában véve jó volt, csak rendkívüli mód sokszorta fordult elő, hogy jó tanítómestereinkre türelmesen várakoztunk. No, hogy ez is megvolt, elmesélném azon esetet, miszerint 2 x 15 kilométert tekertünk a Kiskörei vízlépcsőhöz Sarudról. Bizony. És nagyon jól bírtuk. Közben beugrottunk pancsizni egy strandra, úgyhogy ez vélhetően jócskán megkönnyítette a visszautat. Fürdeni máskor, máshol is voltunk sokat.

Kenu. Nem tudom, kinek mit mond ez a szó. Nekem azt, hogy az unokatestvéreim kajak-kenu világbajnokok csapatban. Másnak talán azt, hogy a Winnetou-nak volt hasonló. Azonban aki volt a táborban, annak most már a kenu szó azt jelenti, hogy 6 óra evezés a tűző napon, látástól mikulásig. Persze az jó volt, amikor kedvünkre elmehettünk evezni bármerre, de ez nem változtat azon, hogy a kenutúra sok volt. Illetve, ha már itt tartunk, az is sok volt, hogy (a) Bencével kettőnknek kellett hazavinni a partról a táborba egy kenut, kézben. Sosem tudtam, milyen nehéz egy ilyen szörnyeteg. Most már tudom. De a legrosszabb nem is a súlya volt, habár nem bírtuk, az szent igaz. A legrosszabb az a házi-pálinka- és döglött-állat-szag-keverék volt, ami áradt az egészből. Majd elpusztultunk. Végül félútig vittük, s jó Bencénk visszament segítségért a táborba. (Hozzáteszem én a napon perzselődtem és egy 3,5 méteres üvegszál-műanyag anyagú objektumra vigyáztam az út szélén több, mint fél óra hosszat.)

Főzni jó. A Stahl Konyhája is jó. A Stohl Konyhája is jó, sőt a Jamie Oliver is jó. De a mi főztünk az már kevésbé. Pedig kötelező volt. Minden nap sütött-főzött valaki. Palacsintát, Fánkot, Lángost, Paprikás Krumplit, Szilvás Gombócot, Tortillát, Levest, Húst, Halat, Vadat, s mindent mi szem szájnak jó falat. Vágtuk hozzá a fát. Továbbá, mint a Vacsoracsata című műsorban még pontoztuk is. A győztesek: Borbás Timi és Csehi Antónia, meg a Paprikás Krumpli. ?A Nap Hőse?-szavazás is volt. Én egyszer voltam kitüntetve ezzel az elismerő érdemrenddel.

Ám a legjobb rész még csak most jön! Készüljön fel mindenki! Akkor 3, 2, 1, 0!

Minden nap korán reggel NÉMET és ANGOL nyelvórák voltak. Ébresztő, majd reggeli. Valamint kemény tanulás, néhol játékkal.

De a lényeg, hogy nagyon jól éreztük magunkat végig. Együtt voltunk, jó volt a hangulat. Kellemesen elbeszélgettünk. Női ruhában POGÓZTUNK (mi fiúk). Békával és Pókkal ijesztgettük egymást. (Meg kell hagyni, rengeteg volt mindegyikből.) Sírtunk, nevettünk, szomorkodtunk, piszkálódtunk és segítettük egymást.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Gonda Melinda édesapjának, hogy a fent említett teherautóval a segítségünkre volt, valamint Gróf Dorottya papájának, hogy igen jutányos áron szerzett be nekünk enni- és innivalót meglehetős mennyiségben.

Remélem mindenkinek elnyerte tetszését ez a kis bemutató.

                                                                                                                                                         Bordi Bálint 10. d